Mostmár aztán télleg történjen valami, mert na és aztán hu. Ha sikerül elég helyet felszabadítanom a gépemen meg találnom valami jó kis progit, amivel webkamerán keresztül lehet felvételezni (a webcamhoz adott az szar, pár perc alatt már 1 gigánál jár), aztán összetömörítem egy 10perces videóba hogy mi történik. Kis ízelítő: álmos fej, elfeküdt haj, ülök a gép előtt és nézem vagy 3 óráig, néha nyomkodom a billentyűzetet. Aztán eltűnök egy 10 percre, zuhanyozni voltam. Utána megint 2 óra bambulás, gombok intenzív nyomogatása (valamivel játszok). Ezután megint eltűnök egy 10-15 percre, csináltam magamnak kaját. Evés, majd gép előtt ülés, nézés, gombnyomogatás, este 8-9 körül kaja, majd ez egészen addig, amíg el nem álmosodok. Hétköznaponként még beiktatódik 1x15 perc, amíg átöltözök, elmegyek a jobcentre-be munkát nézni, majd csalódott pofával visszajövök, mert nincs meló. Hümm, hümm. Be fogom nevezni majd ezt az alkotást valahová, ahol sok pénzt lehet nyerni ilyen dolgokkal, hátha.

Bejött az ősz, a hideg időszak, idekinn meg nem 15 fok van, á, miért is, legyen 8-10, mert az jó. Faszt jó, hideg van. Ez önmagában nem lenne nagy probléma, mert tényleg, csakhogy: landlord és landlady (értsd: tulaj) beállították az okos termosztátot, hogy reggel fél7től 9ig fűtsön, meg délután 6től 11ig. Nagyjából rájöttem a logikára: az ember dolgozik, valamikor felkel (fél7-9 között), elmegy dolgozni, bevásárol munka után, aztán haza is kell érni (olyan 6-7 között), majd vacsi, fürdés, olvasás, alvás, alvás közben már takaró alatt van, ott meleg van, fűtés nem kell. Okos terv a spórolásra, mitnemonnyak, de mi van azokkal, akik nem dolgoznak mert nincs munka, vagy éppen szabadnaposak, vagy valami? Azok fagyjanak meg? Mi lesz decemberben, nagykabátban+kesztyűben fogunk ülni a gép előtt, és úgy is majdnem le fog fagyni az ujjunk? Faszt, ha ezek így képzelik, akkor én először szólok, aztán pofátlanul belebuherálok, mert ilyen vagyok én.

Meglepő dolog: megint nincs internet, elméletben fel vagyunk függesztve, többet nem tudok, mert 10 perc után sem sikerült az oldalra átirányítani, ahová annyira nagyon akart, azt meg hogy fel vagyunk függesztve onnan sejtem, hogy a címsor '/suspended.php'-val végződött. Nem tudom, hogy ezek megint mit nem fizettek be, de hát no és na. A szomszédnak meg meg kéne tanítani, hogy vagy ne töltsön le max sebességgel napközben, vagy néhanapján kapcsolja már ki 3 percre a kibaszott routerét, mert egyáltalán nem tudunk netezni itt, csak esténként, meg ha szerencsések vagyunk, akkor napközben pár percekre.

Küldjetek pénzt, majd következő életünkben vagy egy párhuzamos univerzumban, ahol pokolian gazdag vagyok, megadom.

Jólvan, mostmár nincs pofám eltitkolni minden mocskos részletet ami történt, csak azért vártam idáig, hogy kicsit elfelejetsek minden pontos adatot meg dolgot, és csak a lényeg maradjon meg, mert a többség arra kíváncsi. Aki meg a részleteket szereti, az így járt most.

Nos, voltam statiszta bizony, Steven Spielberg legújabb filmjében, War Horse, könyvadaptáció, szerintem eléggé gay a történet, majd csak saját magamért fogom megnézni. Mert 600% hogy benne leszek, mert olyan 50 katona kellett volna, ehelyett volt 16. Ezért állok a vonulás elején, a vonulás végén és a vonulástól 30 méterre, a másik irányba menetelve. Majd összevagdossák, azt mondták, de azért vicces, el tudom képzelni a hibakeresőbuzik arcát, mikor ezt meglátják. Meg amikor egy jelenetben 4x mentem el a kamera előtt 1 perc alatt, azért az sem semmi, remélem ésszel lesz megvágva.

Első nap volt talán még a legjobb, így visszanézve a többit. Odamentünk, azt mondták öltözzünk be, hát beöltöztünk. Vártunk egy két órát, majd azt mondták, hogy vegyük fel azt a hátizsákvackot is, ami a katonáknak volt akkoriban (igen, mint katona szerepelek). Felvettük, majd vártunk egy órát. Majd azt mondták, hogy mindenki fogjon meg egy fegyvert (gumi volt javarészt, de még úgy is nehéz), üljünk be a minibuszba, lemegyünk a lenti sátorba, és ott várunk arra, hogy milesz. Leértünk, ebédeltünk, majd aktívan vártunk a sorunkra. Eközben megtanultunk vonulni, amiről kiderült, hogy jó sokan nem tudtak egyszerre lépni, ezért nem is kaptak rétest, nem azért, mert nem volt. Majd 5kor azt mondták, hogy jólvan srácok, mára nem kellettek, menjetek haza. Annak a napnak a jelmondata az volt, hogy: 'Sit down, have a cup of tea...'.

Másodiktól negyedik napig viszont megváltozott a jelmondat 'CUT! RESET!'-re. Komolyan nem volt egyszerű onnantól 12+ órát állni 15-20 kilóval a hátadon. Második nap javarészt azzal ment el, hogy álltunk, meg mászkáltunk fel-alá. Második nap elhangzott Spielbergbácsi szájából az a mondat, amin máig röhögök ha eszembejut: 'Okay guys, that was absolutely brilliant, lets do it once more!'. Később rájöttem, hogy ezt azért mondta, mert tényleg tetszett neki, csak azon a kis tv-n, amin akció közben nézi a filmet, nincs rewind gomb, ezért, hogy újra gyönyörködhessen benne, újra le akarta forgatni. Vagy csak látta, hogy a faszunk televan azzal, hogy már 30adszorra megyünk lefelé, ezért benyomott egy ilyen poént.

Mivel harmadik napra megfogyatkozott a meglévő katonaszám is, ezért egyes falusiakat átkonvertáltak katonává (értsd: rájukbasztak egy katonajelmezt). Ezzel 16ról 10re csökkent azok száma, akik ottvoltak velünk vonulni első nap. Féltünk, legalábbis én féltem, mert ezek mégiscsak angolok. Aztán történt csak meg a csoda: mondták, hogy vonuljunk lefelé. Gondoltuk na most fogunk csak szívni, mindenki kihúzta magát, mentünk le, leértünk, majd Spielbergbácsi elkiáltja magát: 'CUT! WE TAKE IT!' Elkezdtünk röhögni, hogy mifasz, minden jelenetet vagy 20x megcsináltat, ezt az egyet meg elsőre elviszi? Valaki mondta is, hogy Spielberg szeret minket, de a segédrendezők meg nem. Mire felérünk, egyik máris mondja, hogy menjünk le, vesszük újra. Szitkozódások közepette elindulunk, majd mire leérünk pozícióba, akkor szól újra Spielberg, hogy ugyan menjünk már onnan, mást akarna venni. OWN3D.

Negyedik, azaz utolsó nap, mindenkinek fasza tele, utolsó jelenetet vettük soksok órán keresztül, valami mindig rossz volt, vagy nemtudom, mert kamera nagyon nem mozgott, mások nagyon nem mozogtak, csak mi mentünk folyamat ugyanarra, ugyanúgy. Reggel hideg volt mint az állat, 11től meg meleg. Minden bajunk volt már, amint tudtunk, ültünk le, puhányak voltunk, na, pudingok. De csak megtörtént aznap az elkerülhetetlen: vége lett a forgatásnak, és mi, a katonák külön meg lettünk dícsérve.

Egyébként vicces volt az a négy nap, Spielbergbácsi kb. semmit nem csinált. Szivarozott, néha felállt a székéből, elmondta hogy ki mit csináljon, de ő általában ült a székében, szépen mondta a segédrendezőknek, hogy ki mit csináljon, azok meg futva-kiabálva terjesztették a hírt. Jelenleg a forgatás négy napjáról ennyi jut eszembe, ha bárkit bármi érdekel, akkor megkeres, rámír, aztán amire emlékszem, arra válaszolok.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Más: Landlord és Lady lányának (továbbiakban disznó) szobáját ki kellett takarítani, mert jöttek a francia kislányok, és kellett az egyiknek az a szoba. Na, ha kicsit (olyan 100al) több lenne az IQja a disznónak, meg egy picit (kurvára sokkal) jobban nézne ki, akkor tuti, hogy jártam volna vele. Amennyi fasza cucca van/volt neki, hát beszarás. Kaptam is tőle: egy basszusgitárt, egy enyémnél 2x nagyobb és legalább 15x hangosabb erősítőt, egy sámándobszerűséget és egy lézerkardot. De nagyon sok egyéb cucca volt, amit már nem volt pofám ezek mellé elkérni (sok fasza DVD, zeneCD, egy-két könyv, ilyenek), de hát na, ha normális lenne meg jól kinéző, akkor fasza egy csaj lenne. De akkor nem járna velem mondjuk, szóval ejj, de sebaj, vannak fasza cuccaim, ez a lényeg.

Régen írtam, bizony. Oka az, hogy nem történt semmi olyan, amit le lehetett volna írni. Viszont, sikerült vennem 35cl whiskey-t, és ezt sikerült kombinálnom egy kis World of Warcrafttal. Ennek olyan végeredménye lett, hogy félelmetes. Tehát, begyünk egy kockát, aki bólogatós diétán van (azaz, ha kajával kínálnak, jobbra balra mozgatom a fejem), és halál éhesen leül WoWozni kezében az előbb említett alkoholmennyiséggel. Ami történik: nekem, mint a legtapasztaltabb tagnak a 10fős raidben, el kéne magyaráznom a taktikát. Ez valahogy így nézett ki: na, neked ezt, nektek ezt, hhhháháháháháháááááá, na, értettétek? De azért még nézzetek utána! - LoL! - Jujj, a pia, mi? - Ehehe, jólvan. Aztán csak lement minden (hozzáértőknek: naxx10ben, olyan toc10t tolhattunk volna, de sokaknak nem volt skillje hozzá). De kb. nem tudtam mit nyomok (a 4es gombot akartam nyomni, amiből 6os lett). Viszont meglepetés is ért: van egy srác, ő kb. naxx10es gearben van. Én tanítottam rá, hogy hogyan healeljen. Másik healer meghalt Kel Thuzad-nál első vagy második void zone-ban. Na, onnantól ő tartotta ki a tankokat meg a raidet. Sokáig bírta, de sajnos nem elég sokáig, hogy lemenjen. De bakker, meglepett, hogy ennyi sok tudást és skillt tudtam belépakolni. Még ittasan is, offspeccel, meg mindennel, olyan dps-t toltam, hogy féltem magamtól, sőt, még healelni is jobban tudtam, mint bármikor máskor. Mindegy, nem is ez a lényeg.

Rég éreztem ilyen jól magam. Még ha magamban is ittam, mint az ökör, de nagyon jól esett. Arra emlékeztett, amikor balatonon megittam ugyanennyit, csak akkor teli gyomorra, meg gyakorlottan. Most talán kicsit lassabban, és nem ütött annyira. Ejnye, úgy látom, pár dolog csak nem megy ki az emberből. Viszont, részlegesen majdnem meg lettem tévesztve, de köszi Oliv, hogy teszteltél, mert csak sikerült rájönnöm, hogy hazucc, és nem az vagy, akinek kiadod magad (viszont egy dolgot csak sikerült elárulnom, BLAST!). Ha lesz soksok pénzem, ilyet valószínüleg gyakrabban fogok csinálni, mert állat volt így játszani. Főleg, mikor nehéz szerep van rám osztva, én meg nem találom a W-t, meg a többi billentyűt, höhö. Sokat röhögtem a semmin, új volt, de megvolt.

Bakker, valamit nagyon elcseszhettem, lehet meg kellett volna tanulnom olvasni. Éppen egy swindoni kirándulásból akartunk hazamenni (ami a számlámon lévő 4.58 font miatt számomra eredménytelen volt), amikor rádöbbentünk, hogy éhesek vagyunk, kellene valami kaja az útra. Nosza, beugrottunk a 99pennys boltba, ami olyan, mint az otthoni 100forintosok, azzal a különbséggel, hogy néha jó cuccokat is lehet ott találni. Mint például 2literes Dr. Peppert.

Úton hazafelé nagyon nézegettem, hogy van-e benne koffein, mert már nem egyszer jártam úgy pórul idekinn, hogy megittam délelőtt a 2l-es kólát, fociztam 5 órát, de hajnal 7ig nem tudtam aludni. De csak nem találtam, gondoltam mi baj lehet abból, ha 11kor megiszom a maradék 3/4-et, ami maradt. Hát, miután elkezdtem 1kor felpörögni, gépet ragadni és üres üveget, amin rögtön észrevettem, hogy mégis van benne koffein. Szóval ma sem nagyon fogok tudni aludni. Faszom televan.

Rájöttem, hogy én vagyok a világ egyik legnagyobb marhaállata aki valaha is kétlábra merészkedett állni és abbahagyni a kérődzést. Nem fogom kifejteni, de lehet, hogy hamarosan megértitek.

Visszatért az internet a házba, ami jódolog, mert fel tudtam költözni a szobámba megint, így nem kell a földön fetrengve gépeznem, mert máshogy nem tudom fogni a szomszéd netét. Egyébkéntis, felfáztam azon a kurva szőnyegen, hogy az sem tudta előbb megszekszualizálni az anyját mielőtt megbetegített volna.

Swindonban különben tök jó cuccokat találtam, faszányos kis laptopot 900 fontért (ami kb. 280000 forint, de otthon vagy 350000 is lenne), 2 Muse CDt 10 fontért, és Muse posztereket (ami úgy volt, hogy más poszterekkel 3 volt 10 fontért), meg fasza lenge öltözékű nénit gitárral posztert, vagy szimplán nénis posztert vagy gitárosat. De ugye nem volt miből vásárolnom. Azaz hogy volt. Megjött a pénzem amit a háztakarításon szereztem, de ezt is akkor kell az embernek adni, amikor sokmérföldre van és pont bevásárlás előtt. Így van, mindent úgy kellett néznem, hogy meg tudnám ám venni, mert van rá pénzem, de nem tudom, mert nincs. Hát a kurva anyját ennek is.

A fülhallgatóm kezd tropára menni (már szinte mozdulnom sem szabad, hogyha mindkét füllel zenét akarok hallgatni), ilyen mikrósfülest meg nem nagyon láttam idekinn normálisat vagy olcsót. Egy véletlen baleset folytán tönkrement az egerem is, most anyám kölcsönegerét használom, de már nagyon kéri vissza. Most, hogy szereztem pénzt, biztos el fog küldeni a boltba. Pedig nekem tetszik ez az állapot így, de mindegy.

Holnapi napom emiatt a sok koffein miatt már el van cseszve (holnapi? hiszen fél3 van, lazán a mai napot baszom el!), de úgysem fogok semmit csinálni holnap, csak anyám basztatását kell majd hallgatnom egyfolytában. De ha legalább tudnék mit csinálni. Van még 2db 40perces sorozatrészem, letölteni lassan tudok, hangoskodni nem szabad, mert mégiscsak sok az idő, wowelőfizum nincs, más játékhoz kedvem nincs. Isten, vagy hasonló hatalmú bárki, ha olvasod a blogom, dobj már meg egy szamurájkarddal, kimennék az utcára kaszabolni. Ne aggódj, utána felélesztheted őket, csak érted, hogy nekem jó legyen. Vagy valami hasonló. Vagy nemtudom, de ja.

Day 5: Még mindig nincs itt internet. Nincsen itt a gitárom sem, az majd csütörtökön érkezik, várhatóan pénteken kapom meg. Lejárt a wow előfizetésem, nincs pénzem meghosszabbítani. Nincs semmi meló, amire a semmi végzettségemmel jelentkezni tudnék.

Az itteni életet egyre nehezebben bírom. Hiányoznak a baráti beszélgetések, az értelmes társaság, ahol néha én érzem magam hülyének, a közös bebaszások. Tudom, hogy ez az állapot sokáig így fog maradni, ezért félek, félek, hogy begolyózok. Nem tudom, hogy ez a napló el fog-e jutni a szélesebb közönséghez, működik-e a twitterfeed, de ha valaki lenne olyan kedves, valaki, akinek rendesen működő internete van, hogy publikálja facebook-on, iwiwen, egyéb helyeken, azt megköszönném. Hadd tudja meg mindenki, hogy egy ember, egy kocka mennyit szenved/ett a jobb világ reményében.

Most itt ülök a lépcső alján, lopom a szomszéd netjét. Amint felmennék a szobámba, már elgyengülne/elmenne nekem a jel, mert rossz a laptopom, kellene egy új. De nincs tőke. Egész éjjel meg nem ülhetek itt a lépcső alján, belefájdulna a derekam, mindenem. Kezdem elveszteni a harcot. Tudom, hogy az univerzum nagy, üres, bonyolult és nevetséges, és néha, csak igazán ritkán, lehetetlen dolgok történnek meg, amiket csodáknak hívunk. Nekem most igazán elkellene egy csoda.

Há' miazédesretkesbüdösistenf*szafolyikmárittjézus. Nem elég, hogy a halandónak valami okból kifolyólag nincs internete, a szomszédé félpercenként ledobja 3 percre, de még az eső is esik, szememet is bassza a szürkeség, ami miatt úgy fáj a fejem, mint az ökör, ráadásul még melótnézni is bemegyek, és nincs SEMMI. Megismételném az előző mondatot, de olvassátok vissza magatoknak. Végre a szomszéd nete stabilizálódni látszik, de ki tudja, megint jön valami esősebb idő, és megint foghatatlan lesz. Miénknél meg szimplán nincs kapcsolat, még a DSL felirat sem villog zölden a routeren, nem ám az INTERNET felirat. Faszom televan, küldjetek pénzt. Hogy nekem jólegyen. Ti most nemérdekeltek, énnekem legyen jó.

Lesz majd szeptemberben itt valami filmforgatás (Dartmoor a film címe, aki talál róla valamit, szóljon), és statisztákat kerestek. Nem rossz a dolog, ha már a ruhapróbáig eljutok, az már egy 25ös, ha meg szeptemberben még kellek is forgatásra, az 100/nap, vagy több, attól függ mennyit kell ottlennünk. Remélem, sikerül valami 3napos forgatást csinálnom, mert akkor egyszer: soksok pénzem lesz; kétszer: lehet hogy sokat szerepelek benne, és meghívnak a premierre, és stár leszek, és ja. Mint ahogy kijövök, és azonnal találok magamnak 3 munkát is. Ja.

Szóval ma körülbelül a kurva anyját mindennek és mindenkinek, a legjobb dolog ebben a napban eddig az volt, amikor éjféltől 2ig Harry Pottert olvastam.

SZERK: És még a heti Futurama-mat sem tudtam ma megnézni. Szép.

Semmi. Konkrétan ennyi. Ja nem, valami történt ám. Mert ugye munkám nincs, majd találok magamnak, gondoltam. El is mentem a jobcentre-be, ez olyan hely, ahol kis kompjúteren bepötyögöd milyen állást keresel, az meg kiadja bizonyos körön belül a lehetőségeket. Na, nekem egyik sem volt jó. Aztán tegnap lenéztünk a hotelba, ahol ezelőtt dolgoztam, hátha. Bármenedzserrel találkoztam, bírja a búrámat, kérdeztem tőle hogy kell-e ember, erre ő: kell. Még nem hívott, hogy végülis kellek-e, aminek talán az az oka, hogy a recepciós menedzserrel is beszéltem, azt mondta hogy meglátja tudnak-e teljes munkaidős állást találni nekem, ha nem, akkor mehetek részmunkaidős bőröndcipelő és általánosan mindennek használható embernek. Mert a báros állás is részmunkaidős lenne, és akkor össze lehetne egyeztetni a két beosztást, tudnék 5-6 napot dolgozni hetente, így mintha teljes munkám lenne. Jó lenne ha bejönne, de ez majd holnap(után) derül ki, mi lesz.

Ezen kívül nem történik semmi. Találtam 3literes Dr. Peppert, ez volt a kinttartózkodásom eddigi csúcspontja, kép fennvan fészbúkon annak, aki nem hinné. Meg egyébkéntis, aki nem hiszi, az bassza meg járjon utána.

Hát igen, egyszer mindennek eljön az ideje, amikor vége lesz, amikor valami új kezdődik. Ezt megsínyli minden ember, aki nem ezt mondja, az hazudik.

Sosem voltam az a nagyon érzelmes emberállat, annyira nagyon nem fog megviselni, hiányt fogok csak érezni, vagy ahogy Babits írta (asszem): "Űrt érzek, mondhatatlan űrt." Ezen felül kellene még valamit? Félelmet, sajnálatot, haragot, örömöt, vagy mást ezeken kívül? Nemhiszem. A hiány az bőven elég. Remélem a szerencsém, ami érettségin végigkísért, még nem szállt el, velem marad még egy hónapig. Ekkora szerencsét kívánok mindenki másnak is idehaza. Aztán vigyázzatok egymásra, mert ha meghallom, hogy nem így tettetek, akkor amikor visszajövök, ütök. Ne legyetek 'magyarok', segítsetek a másiknak, örüljetek a másik sikerének, make love not war(craft).

Farewell.

Hétvégén elnéztünk Siófokba, a bűn városába hogy drogozzunk és kurvázzunk egy jót bulizzunk. Az út nem volt hosszú, főleg autóval nem, ehhez kellett ugye egy józan sofőr Olivér személyében. Út közben ment a zene bömböltetése és a pogácsa zabálása. Inni nem mertünk, mert mégis, na.

Odaértünk, keresgéltünk egy parkolóhelyet, leálltunk, pia be zacsiba, aztán indultunk valami partit keresni. Kb. 8ra értünk oda, akkor még lófasz sem kezdődött el, kerestünk helyeket, ahol bulizni lehet. Mikor nagyjából megvolt az ötlet hogy hova menjünk, kerestünk egy helyet az ivászathoz. Kis idő után találtunk egy baszottnagy parkot, ott innivaló elő, megbont, fogyaszt. Mire elérkezett a 11 óra már elég jól éreztünk magunkat hárman, így mentünk véglegesíteni a döntést, hogy hova menjünk bulizni. La Siesta (asszem) volt a hely neve, jó volt a zene, jó volt a hangulat, kevés volt a jó nő, nagyjából jó volt a sör ára is (500 egy korsó soproni).

A buli addig fajult, hogy Gabesz kedves eltűnt. Nem tudtuk hová, egyszer csak nem volt ott. Utána mentek a keresőtúrák, vissza a klubba, megint keresgélni, de csak nem lett meg. Bennem akkor még annyi volt, hogy nagyon nem érdekelt a dolog, mentem asztaltáncolni, mert az faszaság. Persze jó nőt csak nem sikerült összeszednünk, de én, amíg ki nem józanodtam, jól éreztem magam.

Gabesz kb. 3ra meglett, azt mondta elment sétálni. Közben segített a népeken, felfedezett. De azért basszameg, szólhatott volna.

Elindultunk haza 3:30kor, kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, zene maxon. Volt 1-2 fasza szám, amit ilyenkor lehetett iszonyathangosan nyomatni, a kluboktól távol már tőlünk zengett a város. Egyszer kellett letekerni, jött a rendőr oldalról, nem akartuk hogy belénkkössön a sündisznó.

Egyáltalán nem fogy a pia, ami baj, mert meg kellene már lassan inni. Majd jön a Orsi holnap, majd ő besegít.